JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Prédikáció
Mt 22,1-10.

Kedves Testvéreim!

A Bulányi Gyurka bácsi egy alkalommal azt kérdezte a Feri bácsitól, hogy tudja-e, ki az ő legnagyobb problémája.
A nemleges válaszra a Gyurka bácsi azt felelte, hogy: - Ferikém, te vagy. Te vagy az én legnagyobb problémám.
Az nyilvánvaló, hogy jelen esetben a Gyurka bácsinak annyiban jelentette a Feri bácsi személye a legnagyobb problémát, amennyiben ő a Hang tanításával azonosulva a Hang tanítását képviselte.

2002-ben Feri bácsi a szentmisék megtartását - közismert nevén - az Öcsi bácsira bízta, mert ezt a folyamatos csuklása miatt ellátni már nem tudta.
Ekkor történt, hogy Való Zénót és engem - a Feri bácsi határozott kérésére - két évnyi előkészítést követően pappá szenteltek.
A meglepetés a teljesség erejével hatott a közösségben. Olyannyira, hogy amikor az első misénk alkalmával mindez közismert lett, a népes létszámú közösségnek mintegy a 30 %-a azonnal hátat fordított a közösség egészének.
Ebben az eseményben - igen nagy valószínűséggel - a személyünk lett az a probléma, amely indokot szolgálhatott az eltávozók számára.
A probléma egésze azóta sem szűnt meg a részükről, amely alapján egyfajta hatalmi vágyat, közösséget irányítani akarást gondoltak a személyünkbe, személyembe.

Testvérek!
Ha bárkit megkérdeznénk, mindenki el tudná mondani, hogy ki vagy mi az, ami pillanatnyilag a legnagyobb gondját, a legnagyobb problémáját jelenti.

Lenne, aki azt mondaná, hogy a férje vagy a felesége, mert megoldhatatlannak tűnő problémát jelent a viselkedése.
Lenne, aki arról számolna be, hogy a legnagyobb problémája a magatehetetlenül beteg szülője.
Lenne olyan, akinek a gyereke a legnagyobb problémája, mert bár elmúlt 40 éves, de nem képes arra, hogy az anyuka megkérdezése nélkül a saját útját járja.
Lenne, akinek a munkahelyi főnöke a legnagyobb problémája, mert a zsarnokságával az idegeit teljesen kicsinálja.
Végül is minden ember elmondhatja, hogy van egy olyan gondja, ami jelenleg a legnagyobb problémát jelenti a számára.
A tanárnak a tanulója, az építkezőnek az anyagbeszállítója.
Bankárnak a pénz kamatoztatása, koldusnak a betevő falatja.
Nyugdíjasnak a megélhetés, iskolásnak a felelés. Tudósnak az anyagi valóság megismerése, sportolónak a jobb eredmény elérése.
És a sor a végtelenbe vezet, mert minden embernek a látásmódja fogalmazódik meg a legnagyobb problémájában.

Pedig Jézust azért küldte az Atya a Földre, hogy minden ember számára a legnagyobb probléma legyen a személye.

Jézusban testet öltött az Ige, ezért a tanítása ugyanaz, ami a személye.
Ezt a problémát viszont csak úgy lehet megoldani, ha az ember az életét Jézus megismerésére és a befogadására teszi.

Egyik alkalommal a békásmegyeri lakótelepen volt dolgom az ismerősömmel.
Az árkád alatt egy semmitmondó tekintetű, apatikusnak tűnő ember nézelődött a korláton ülve. Ezt látva felsóhajtott az ismerősöm:
- De jó neki, hogy semmi problémája sincsen!
Ez az ismerősöm nyilvánvalóan nem tudta, hogy: "Probléma mentesen csak az él, aki nem gondolkodik." - amint a Hang 100-dik levele írja.

De ha így van, akkor mi annak a hozadéka, hogy Jézust megismerjem és a szívembe befogadjam?
A választ a HANG tanítása adja:
"Nincs fáradtság nélküli probléma-megoldás." (3/180.)
"minden emberi kapcsolatból eredő probléma gyökere az, hogy megoldható az enyéim javára. Ennek egyszerű a magyarázata. A lényeg nem az, ami van, hanem az, ahogyan hozzá áll valaki ahhoz, ami van." (2/87.)
"Mert minden, ami benned és körülötted történik, az mind a te érdekedet szolgálja mindaddig, amíg Én élek! Tehát ÖRÖKKÉ!" (16/1463.)
"Engem sem kikerülni, sem helyettesíteni nem lehet a boldogságotok területén!" (26/2567.)

Testvéreim!
Izrael sóvárogva várja a Messiást!
A Messiástól, az Isten Küldöttétől, Dávid Fiától mindenki azt várja, hogy a legnagyobb problémájukat, az idegenek, a pogányok tisztátalan hatalmának a megszüntetését megoldja.
Izrael ettől reméli a felemelkedését, ettől várja, hogy visszakapja elvesztett dicsőségét. Ettől várja a boldogulását, és ettől várja régi nagysága visszaállítását - a körülményeiben.

Valójában senki sem kíváncsi arra, hogy mi van a lélekben, mi van a szívében, mi van az ember szándékában.

És "betelt az idő és közel van az Isten királyi uralma," (Mk 1;15) mondja Márk evangéliumában az Ige, mert - ahogy a proféták megírták - megjelent Jézusban az Atya küldötte.
Megjelent Jézusban az Isten Királysága, és Vele az Isten szeretetének bűntől és gonosztól megszabadító tanítása.
Világi uralmat, hatalmat várt az ember, és ennél sokkal többet, az üdvözülés valódi lehetőségét kínálta fel az Isten.
Felkínálta a Fiában, akit Vőlegényként küldött az Izraellel való találkozásra.
Küldte örömben és boldogságban, küldte a Vőlegény felismerésének a várakozásában.

De a menyasszony nem jött el az esküvőre!
Nem jöttek el azok, akiknek az Isten a szőlőjét bérbe adta megművelésre.
Nem jöttek el azok, akiket egy dénár fizetség fejében felfogadott.
Otthon maradtak a főpapok, az írástudók, az esszénusok, a farizeusok, a rabbik és a szaducceusok.
Otthon maradtak a hivatalosak!

És a példabeszéd hasonlatait használva, mint gondos, gyarapodni akaró gazdák hivatkoznak a szerzett földjükre, a kipróbálásra váró ökreikre vagy a vásárolt asszonyaikra, mert mindegyiknek ez volt a legnagyobb gondja, problémája, ahogy Lukács ezt a 14. fejezetben leírja.
De valójában a törvényt betartás és betartatás, a büntetés és jutalmazás, a tisztátalan és kegyes élet, a mindig kész ítélet, az embertelen irgalmatlanság és a megkövetelt vallásosság volt az, ami nem tette alkalmassá, nem tette fogékonnyá őket az Isten Fiával való menyegzőre.

Pedig Jézus három éve tanít és gyógyít Izraelben. Három éve halmoz csodát csodára. Három éve már, hogy folyamatosan mutatja be azt, hogy milyen az Isten Királysága.
Ám ennek ellenére, azokat, akiknek ez a hivataluk lenne, nem győzte meg az Isten Igéje.
Nem győzte meg őket Jézus minden emberi képzeletet túlhaladó szeretete.
Azoknál, akikre a nép volt bízva, mindez csak azt eredményezte, hogy szinte a fellépésétől fogva azon gondolkodtak, hogy Jézus tanításai a népre, a társadalomra, az egyházra, a Törvény szolgáira és a vallásra, a rendre és a hatalomra mennyire kártékonyak.

Jézus a mögötte levő három éves tevékenységének a végkövetkeztetéseit vonja le ebben a példabeszédben.
Azt, hogy Izrael nem volt képes sem felismerni, sem befogadni a vőlegényét Jézusban, mert el volt foglalva a világgal, a Törvénnyel, a hagyományokkal és önmagával.
Jézus pontosan rámutat az embernek arra a természetére, arra a látásmódjára, amelyben bármi alkalmas arra, hogy az Istennel való találkozását valahogy elhárítsa.

De ebben a példabeszédben Jézus azt is elmondja, hogy ez a menyegző mégiscsak meg lett tartva.
Ha nem jöttek el a "kegyesek", behívta, ha kellett, kényszerítette az "érdemteleneket"!
Igen, kényszeríteni kellett őket, az érdemteleneket, mert a bűnös nyomorék, a tisztátalan vak és sánta, a koldusszegény és parázna a hivatalosoknak elhitte, hogy ő semmiképp sem méltó az Isten kegyelmére.

Testvéreim!

Eltelt kétezer év, és ma sem különb a helyzet, amelyben bizony az ember szellemi sötétséghez való ragaszkodása nyilvánul meg.
Olyannyira, hogy a gonosz, ha már Jézus tanításának az egész világon való elterjedését megakadályozni nem is tudta, de azt elérte, hogy Jézus személyét a tanításától elválassza.

Pedig Jézus kétezer év óta hívja a régi és új hivatalosokat a menyegzői lakomába.
Hívja a püspököket és papokat, hívja a bíborosokat és nunciusokat, hívja Péter utódait és a teológusokat, hívja az érsekeket és főpásztorokat.
De ma sem mennek el!
Kimentik magukat azzal, hogy most nem érnek rá, mert az egyházuk fenn-maradásán munkálkodnak.
Mert mi lenne a vallással, a szertartással, mi lenne az egységgel és a hagyománnyal, mi lenne a világgal és a társadalommal, a templomokkal és bazilikákkal, az előírás szerinti tanítással és az irányítással, ha mindenki - akinek ez a hivatala - elhagyná mindezt, hogy Jézust, mint UT-at, válassza?

Persze így aztán a kereszténység minden vallása elmozdíthatatlanul toporog az Isten Országa általa képviselt megvalósításában.
Ennek eredménye a világi irányítás megszerzése, a felfoghatatlanul gazdag Vatikán léte. A Pál-ra hivatkozó egyházak tanítása, a trón és oltár eltéphetetlen összefonódása.
Eredménye a jogosnak ítélt fegyverek megáldása, a másképp gondolkodó hívek kiátkozása. Az Istent birtoklás kizárólagosságának elgondolása és az inkvizíció máglyáinak fellángolása.

Igen, ennyire hatékonyan működik Jézus tanításának a személyétől való elválasztása.

A Király "Ekkor ezt mondta rabszolgáinak: a menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem méltók rá. Menjetek hát a keresztutakra és akiket csak találtok, hívjátok be a lakodalomba." (Mt 22;8,9,)

És megtaláltak bennünket, a szerető Istenre szívünkből sóvárgó embereket.
Megtalált bennünket a meghívó, a HANG tanítása, hogy behívjon minket a menyegzőbe, az Isten Országába.

Testvéreim!

Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy Jézus HANG-jának tanítása nem került bele a keresztény egyházak teológiájába.
Nemcsak hogy nem került bele, hanem a HANG tanításának értékrendje az általuk elfogadhatónak többnyire a szöges ellentéte.
Gondoljunk csak a megváltásra, az újjászületésre, a felelősségre vagy az engedelmességre.
Nyilván az, aki ezeket elfogadja, az az ítéletük szerint nem méltó az Isten Országára.

Annak viszont, hogy Jézus példabeszéde rólunk is szól, ez a visszaigazolása.
Rólunk, akik elhittük, hogy az Isten csak szeretet.

Személyesen akarja tanítani mindazokat, akiket csak lehet.
Nincs más Benne, mint a megbocsátás ajándéka, a bűnüket megbánó gyermekeit átölelő két karja.
Építi, buzdítja, vigasztalja azt, aki mindvégig kitart, felsegíti azt, aki elfáradt.
Értelmet ad a szeretetnek, erejével segít az elesettnek.
A szívébe hozza az Egek Királyságát, az ember lehető legnagyobb boldogságát!

És ha egyszer lejár az idő, és az ember életének vége, akkor úgymegy el innen a Földről,

mint az Égi Béke!

Ámen.

Szabó János

Vissza az odal tetejére