Főmenü:
Párbeszéd-ima
Jézusom!
Mit üzensz nekünk közösségünk januári összejövetelére?
Drága Gyermekeim! Drága Barátaim!
Fényként küldelek benneteket arra a feladatra, amely a tanítványság lényege, az Engem befogadásra. Igen, mert aki Engem befogad, az Élet Fényét fogadja be. Aki az Élet Fényét hordozza, az hasonló a tartóra helyezett mécseshez, hogy világítsatok abban a világban ahol éltek, az Engem kereső szíveknek. Szellemi Világosságotok annyit jelent, hogy Velem együtt szerettek a Nekem történő odaadással, a benső szabadságban is megvalósuló Rám figyeléssel. Ennek megnyilvánulása az Engem kereső gyermekeim számára, az erkölcsileg építő, buzdító, vigasztaló ÚT-mutatás, a bennetek megszólaló Csend által. A Szó akkor Igaz, ha a Csend gyermeke.
Szeretetem sokszínű, mint a pompázó rét ringó virágai, amelyek járják öröm táncukat, ha megérinti őket a lágy szellő. A Tőlem kapott örömet hordozó feladatban nincs különbség Előttem abban, hogy az egyik nagyobb lenne, mint a másik. Csak más! Egyetlenjeim vagyok, ezért különböztök egymástól. Szeretetem hasonló egy nagy zenekarhoz, amelyben a zenészek (tanítványaim) a Tőlem kapott feladat szerint szólaltatják meg a Rám hangolt szeretetük hangját. Legyen szó tanításom hordozásáról, közléséről, vagy a minden napi élet áldozatot is vállaló, Szolgáló Szeretettel történő bearanyozásáról, beragyogásáról.
Megáldalak bennetek a Világosság Lelkével!
Petróczi István