JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Váratlanul

A minap megütötte
Egy mondat a fülem.
Szívemig sétált, leült,
Helyet foglalt bennem.

A gondolat fonalát
Lassan kibontotta,
Ismerős érveit
Az asztalra pakolta.

Nem szólva, csendesen
Szépen melléültem,
Tétován babrált csak
Asztalon a kezem.

Elgondolkodtam:
Hogyan is lehet
Sorsomnak keríteni
Ilyen nagy feneket?

Nem figyelve, elfeledve
A belső Hang-ot,
Hunyt szemmel remélni
A felkelő Napot.

Míg a minap megütötte
Egy mondat a fülem,
Váratlanul szólt:
Csak hinned kell Bennem!

Szabó János

*******************************

Döntő kérdés
(Jn. 6-26….67.)

Csak a hátukat látta,
Ahogy feldúltan elmentek.
Szájukban a tegnapi kenyér íze,
A miért Jézust követve ide is eljöttek.

Jöttek várni a gazdagabb falatot,
S érte királlyá kenni a nabít,
Reggel van, a tömeg éhes,
A cirkusz még várhat egy kicsit.

Tanítvány és nem tanítvány,
Szinte futottak lábaik.
A felkavart por elfojtotta
Zúgolódó szavaik:

Méghogy együk a testét!
Mikor van nekünk Istenünk!
Templom, Törvény és hagyomány,
Mit igaz hitünk ad nekünk!

Méghogy igyuk a vérét,
Mely életet adna nekem?
Különben is nem Lévita,
Hogy papként kéne tisztelnem!

Különben is, ki kente fel?
Ki kérte szavait?
Honnan veszi tanítását,
Érthetetlen mondatait?

Honnak veszi a merszet,
Ki beszél bolondokat,
Emlegetve rossz gyümölcsöt,
Báránybőrű farkasokat?

Azt kéri, hogy gondolkodjak,
Alakítsam, ahogy mondja!
Miért nem jó neki a régi,
Hagyományra hagyatkozva?

Egyem testét, igyam vérét!
Mit hord ez itt össze nekem?
Hogy Ő lenne az örök élet?
No de azt már nem!

Lassan ül a zúgolódás,
Csak tizenkettő áll tétován,
Nem tudván, hogy mit gondoljon,
Állnak kérdőn, állnak árván.

Szégyen szülte feszültségben
Jézus feléjük fordulva kérdi,
Arcán a szó mély árkot vág:
Tán ti is el akartok menni?

Szabó János

*******************************

JÉZUS, és az IGE!

(Egy kérdés, a Főpapoknak, Farizeusoknak, Véneknek)
( Mk. 11:27,-33, Jn.2:14,-16, Lk. 19:45,-48, Mt.21,:12,-13,23,-27,)

A helyszín Jeruzsálem, a templom épülete.
Most tiszta a szenthely, mert
Az állatoktól, kufároktól
Az imádság háza Jézus által kiüríttetett.
Középen Jézus s körötte a tömeg.
Bár hűvös még a reggel,
De ez senkit nem érdekel,
Hisz tanítja őket a MESTER.
Jézus minden szavának súlya van,
Minden szava SZENT!
A tárgy az Általa elhozott SZERETET!
S ennél fontosabb nem lehet.
Minden szem Reá szegezett.
De az egyik kapu felől zaj,
Furcsa csoport közeleg.
Megdöbben az ülő sereg.
Főpapok, írástudók és a vének,
Ilyen korán itt mit keresnek?
Talán ők is tanulni jönnek?
Nem hinném!
Sietve Jézushoz lépnek.
S a furcsa csak az, hogy kérdeznek:
Milyen felhatalmazással teszel ilyeneket?
(hogy a templomból az árusokat, állatokat, pénzváltókat kikergeted)
Ki adta ezt a HATALMAT NEKED?
Jézus nem lepődik meg. Magában már várta őket.
Előbb ÉN is kérdezek, s majd akkor felelek:
Válaszoljatok Nekem:
János bemerítése, kitől lehetett? (Mk. 1/1-11.)
A kérdés igen rájuk nehezedett, mert
Volt, akadt ki emlékezett.
Emlékezett! A Jordánnál feltett kérdésekre János mit felelt.
Segélykiáltó vagyok, készítsétek az ÚR ÚTJÁT, (Lk. 3:3-6, Mt. 3-3,.)
Tegyétek egyenessé az ösvényeket!
KI közöttetek áll, de még nem ismeritek:
Ő majd nem vízbe, hanem
SZENTSZELLEMBE merít be titeket!
S mert emlékezett, már bánta is, hogy itt lehet!
Mert csak kibúvó, hazugság lett a felelet.
Mi lehet oka, hogy próbálkozásuk
Most is csak szorító, szégyenkezés lett?
Nem tudták felismerni a Megszabadítót, az Istent,
Aki Jézusban a Földre született.
Így a sötétség még jobban befedi szívüket,
S ácsolni kezdik magukban, hitetlen vakságukban
Az Istennek, a KERESZTET!

Ha csak elolvassuk az evangéliumot, (Mk.11/29-30.) úgy meg nem értjük, csak akkor, ha szavanként kielemezzük. Így ismerhető meg a Földre született ISTEN, és az Általa elhozott IGE!
Minden szónak mélysége van! Ezért van szükség a közösségre.

2011, 09, 24 Kerepeczi Ani

Vissza az oldal tetejére