JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

2.fejezet: Találkozás Jézussal.

A Jézusban való szeretettől átjárt kapcsolat lehetőségeket itt le is zárhatnám, ha mindezen felül, mindezen túl az utolsó vacsora eseményében nem szólította volna fel minden korábbi és későbbi tanítványát Jézus, a megáldott és megtört kenyérben, és borban való jelenléte általi találkozásra, kapcsolattartásra.

Idézzük fel az evangélium szavait:
"Miközben ettek Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és a tanítványoknak adta, ezt mondta: vegyétek, egyétek, ez az én testem," (Mt. 26-26.)
"majd fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik és ittak belőle mindnyájan és azt mondta nekik: ez a vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik" (Mk. 14-24.)
"Ezt tegyétek az én emlékezetemre," (Lk. 22-19.)

Jézus közöttünk maradásának e harmadik formájával való foglalkozást az teszi különlegesen fontossá, hogy több közösségbeli testvérem fordult már felém azzal a kérdésével, hogy mindez hogyan lehetséges?

Nézzük először azt, hogy mit mond minderre a Katolikus egyház. Az az egyház, amely dogmájában, tehát hittételében vallja, hogy a kenyér és bor átváltoztatásának cselekményét csak a Simon-Pétertől származtatott és felszentelésként átöröklődött képesség birtokosai, tehát a felszentelt papság teheti meg!

Az eredeti kérdésre, mely szerint miképp öltözik be Jézus teste és vére a kenyérbe és borba, a Katolikus egyháznak az a válasza, hogy ugyanazon a titokzatos módon, amilyen módon Jézus titokzatos teste a földön, a Katolikus anyaszentegyházban van jelen. Hozzáteszi azt is, hogy aki ezt tagadja, azt ki kell közösíteni. A Katolikus egyház teológiája természetesen ennél részletesebb és meggyőzőbb filozófiai magyarázattal is próbálkozik. Tanulmányaim során találkoztam Előd István Dogmatika c. tantárgyával, amelyben az anyagok szubsztanciális (lényegi) szinten való helycseréjével magyarázza Jézus kenyérben és borban való testes öltésének mikéntjét.

Félretéve a hivatalos magyarázatokat, mélyedjünk el a jelenleg még titokzatos átváltozás tanításába. Tévedés ne essék, semmiféle bizonyítási eljárásba, sem gondolatmenetbe nem
kívánok belebonyolódni. Nagyon egyszerűen a helyén szeretném kezelni a kérdést. Ennek pedig Jézus vonatkozásában nem a természettudományos, vagy filozófiai bizonyítási
magyarázatok határozzák meg a helyét.
Jézus vonatkozásában az átváltozás tényének a hit ad bizonyosságot!

Elsősorban az a hit, amelyben elhiszem, hogy a Názáreti Jézus Krisztus, az Atya testet öltött fia, Isten aki Megváltóként született a Földre Izraelben.
Jézus Krisztus Istenként való elfogadása ad hitelt és bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy "az Istennél semmi sem (nincs) lehetetlen," (Lk. 1-37.)

Az, hogy az Istennél semmi sem lehetetlen, Jézus a tanításával és a cselekedeteivel
igazolta:

"hirdette a Királyság örömhírét és (gyógy)kezelésbe vett minden betegséget" (Mt. 4-23.)

"szavával kiűzte a szellemeket" (Mt. 8-16.)

"megdorgálta (megfeddte) a szeleket és a tengert és nagy szélcsend lett" (Mt. 8-26.)

"kezébe vette az öt kenyerét és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta (áldást mondott)megtörte a kenyeret és a tanítványoknak adta, a tanítványok meg a tömegnek.
Mindenki evett és jóllakott és felszedték a maradék darabokat 12 tele kosárral."
(Mt. 14-20.)

"hozzájuk ment Jézus a tengeren jár (kál)va." (Mt. 14-25.)

"megérintette szemeiket és mindjárt feltekintettek" (Mt. 20-34.)

"nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ide ki!
Kijött a halott" (Lk. 11-43,44.)

"keresztre feszítették" (Lk. 23-33.)

"nagy hangon felkiáltott: Atyám, kezeidbe teszem le szellememet" (Lk. 23-46.)

"Életre kelt" (Mk. 16-6.)

"felemeltetett az égbe" (Mk. 16-19.)

"De van sok más is, amit Jézus tett, amit ha egyenként megírnának, úgy gondolom, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket (könyvtekercseket), amelyeket megírtak."
(Jn. 21-25.)

Persze mindezt meg lehet kérdőjelezni, ha hit hiányában az ember nem képes elfogadni Jézust másnak, mint embernek. Ebben az esetben, beszélnek egy rendkívül finom lelkű emberről, indiai jógiról, esetleg idegen civilizáció képviselőjéről, vagy egy egyiptomi főpapi dinasztia leszármazottjáról, vagy pártus királyfiról, vagy bölcs filozófusról, csak a megtestesült Igéről, a megtestesült Istenről nem!
Ez az alapállás aztán azt a látásmódot eredményezi, hogy Jézus nem tett, nem tehetett csodákat. Az evangélium írói hamisították meg a tényeket!
Például: Jézus nem szaporította meg a kenyeret és a halat, hanem jó példával járva elől,elővette a tarisznyájából a magáét, mire mindenki követte a példáját.
Nyilván meg lehetne kérdezni ebben az esetben azt, hogy vajon ez a tömeg ezek után miért ment még éjszaka is utána? Miért figyelte minden lépését Jézusnak, és miért akarta ezek után Királlyá tenni? Bár bizonyára erre is találnának valami racionális választ.

Számomra ezek az elképzelések annak a hitnek a hiányából erednek amelyről Jézus a következőket mondja: "aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, korszakra szóló élete van és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe." (Jn. 5-24.)
Mert: "azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek, Szellem és élet," (Jn. 6-63.)
"mert miképpen az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy életelegyen önmagában," (Jn. 5-26.)

Jézus, az önmagában való élet birtoklásának szeretetteljes tudatában tárja elénk az örök élet titkát: "Ámen, ámen mondom nektek, aki hisz bennem, korszakra szóló élete van," (Jn. 6-47.)
Ebben a történetben, Jézus örömhírében nem a mesebeli királyfi által megszerzett élet vize, vagy a furfang által megszerzett bölcsek köve, nem a boldogság kék madara az, amelyik az örökélet hordozója, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit!
Ez állítás kapcsán, természetesen komoly problémákkal kell szembe néznie annak, aki Jézust csak embernek hajlandó tekinteni. Nevezetesen azzal a problémával, miszerint hogyan kérheti az egyik ember a másikat arra, hogy higgyen benne? Általában már az is komoly nehézségbe ütközik, hogy neki higgyen az ember, nemhogy benne.
Milyen hitet vár Jézus?
Azt a hitet, amelyik nem igényli a tudományos kísérletekkel igazolható racionális bizonyítást, hiszen Jézus nem a hús testben való öröklétet kínálja, hanem az erkölcsi létben való Istent birtoklás örökké tartó boldogságát. Ez az erkölcsi lét, szellemi lét!
Az embernek az a szellemi élete, amit Jézus Krisztustól a Benne való hit által él meg.
Megéli, mert Jézus azt mondta: "ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála," (Jn. 14-23.)
Jézussal az Élet költözik az emberbe!

Vissza az oldal tetejére