JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


A helyes szeretetröl

Gondolkodás-átalakítás > SZERETET

"Új parancso(lato)t adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást !
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt." János13.34-35.



6/448.
A HELYES SZERETETRŐL
Kérdező:
Kérek ismertetést a helyes szeretetről.
HANG:"
Meg kell mondjam, hogy e téren nagyon sok félreértés van köztetek, és ennek következtében nagyon sok szenvedést okoztok egymásnak. Ti a különböző érzelmi megnyilvánulásokat azonosítjátok a szeretettel. Kétségtelenül van érzelmi megnyilvánulása is a szeretetnek, mivel ti érzelembe ágyazott életet éltek.
De most az érzelem alatt, nem azt a finom, benső békét árasztó, otthonra találtság érzését értem, amely a földi élet után is nagyon fontos szerepet kap a szellemvilág életében, és amely méltó arra, hogy szeretésnek nevezzétek, hanem azt, amely a földi élettel értelmét vesztve megszűnik. Tehát azt az érzelmi állapotot, melyet tartósítani nem lehet, és nem is kell, mert nem képes az áldozatvállalást hűségben hordozni. Ilyen minden ártatlan simogatás, becézgetés, puszilkodás, ölelés, megértő mosoly, stb. Ezeket nem szabadna azonosítanotok a szeretéssel. Bár lehetnek ezek is igazi szeretet-megnyilvánulások, amikor ezeknek vállalása áldozatba kerül. Ilyenkor igazi szeretés van mögöttük. De általában nem nevezhetők ezek a szeret megnyilvánulásainak.
Az igazi szeretet egy olyan akarati aktus, mely az Irántam való szeretetben gyökeredzik. Tehát Értem vállalt vállalkozás, amely nem a következményekre van tekintettel, hanem a FORRÁSRA. Tehát nem azt mérlegeli, hogy ki jár jól, hanem arra figyel, hogy Tőlem jöjjön az elhatározás, az akarati döntés.
A szerelem csak Bennem azonos a szeretetemmel. Teremtményeimben a szerelem nem más, mint olyan pszichikai esemény, melynek forrása egy külső lény által meggyújtott belső ideál. Ez az ideál aztán annyira tud lángolni belül, hogy kifelé is valóságnak tűnik annak szemében, akiben ez az ideál meggyulladt. De csak annak szemében, akiben meggyulladt. Mivel e lángot szintén nem lehet konzerválni, ezért a csalódás előbb-utóbb automatikusan bekövetkezik. Nem változik át szeretetté. Csupán arról lehet szó, hogy már kezdetben is jelen volt az a szeretet, mely később, miután a szerelmi kábulat megszűnt, szerephez juthat. A szerelem, amennyiben a fent leírt módon, tehát külső teremtmény részéről gyulladt ki valakiben, inkább elnyomja a szeretetet, semmint segítené azt. Boldog ember az, aki a Tőlem kapott szeretet által úrrá tud lenni a szívében kigyulladt szerelem felett. De jaj annak, aki a benne kigyulladt szerelem áldozatává válik. Sem Isten, sem ember rajta segíteni nem tud. Családi tragédiák számtalan tömege tanúsítja ezt. Ó, hányan botránkoztak meg azon, és dobták félre azt a kijelentésemet, melyben elmondtam, hogy aki jobban szereti apját, anyját, házastársát, tehát bárkit, mint Engem, az nem méltó Hozzám! Bizony, a helyes szeretés az nagyon komoly életállapot, mely az önlegyőzés által tisztul, és érlelődik véget nem érő boldogsággá.
A szerelmeseknek mondom: Ne egymástól várják saját boldogságukat, hanem Tőlem várja mindegyik, akkor meg fogják találni egymásban azt. De ha egymástól várják, akkor pokollá teszik egymás életét.
Drága Gyermekem! Én igaz szerelemmel szeretlek. Erre egyedül Én vagyok képes. Ez életetek mulandóságában föl nem fogható, csupán elhihető. Boldog, aki elhiszi ezt. Minden vágyam afelé irányul veled kapcsolatban, hogy elhidd ezt Nekem. Olyan boldogságra teremtettelek, melyet meg is tudok adni. Csak Én tudom ezt megadni.
Megáldalak."




Vissza az oldal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2021.10.24.-én.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe