JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

3.fejezet: Embernek lenni!

Minden racionális (ésszerű) magyarázat a bizonyítottság tényét hordozza magában. Pedig a valódi racionalitás nem a bizonyítottságában, hanem a valóság felismerésében rejlik. Ahhoz, hogy a racionális valóságot felismerjük, az szükséges, hogy tisztában legyünk az ember létének értelmével és céljával!
Amíg az ember a lényegét a környezete alakításában célját pedig a képességei kibontakoztatásában fogalmazza meg, addig az önzés világának értékrendjében gondolkodik. Ez az ami megélhető pokollá teszi körülményeiben és lelkületében a Földet. Pedig az ember nem erre lett teremtve! Nem erre lett kitalálva! Mózes I. könyvének 1-28-as soraiban az Isten a következő feladatot adja a teremtményeinek: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a
földön csúszó mászó mindenféle állatokon."

Jézus mindezt a következő paranccsal egészíti ki: "Ez az én parancs(olat)om, hogy (úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket." (Jn. 15-12.)
Igen, mert: "Nem vágható ketté a világ meghódításra és annak megvalósítására, hogy szeretnetek kell egymást. Ez olyan, mint a két főparancs. Nem kettő az, hanem EGY PÁR." (Hang 2/91.)

Az emberiség történelme arról a sajnálatos tényről tanúskodik, hogy az ember csak az első főparancsot volt képes megérteni és megvalósítani. Azt, hogy "uralkodjatok"!
Ez a felszólítás, bizony-bizony minden ember szíve szerint való volt. Személyre szóló volt. Az uralkodás természetesen csak akkor vált megvalósíthatóvá, ha ezt, a másik ember
uralkodási vágya nem keresztezte. Mivel mindenki mindenen akart uralkodni, ezért mindenki csak erőszak árán tudta elérni azt. Így lettek a legerőszakosabb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb emberek a legnagyobb uralkodók! No nem a természeten, hanem az embereken uralkodók! Addig, amíg nem jött egy másik még erőszakosabb, brutálisabb és kegyetlenebb ember.

Jézus pontosan és tisztán látja a Mózes által megfogalmazott főparancs teljesen eltorzított megvalósításának az eredményét. A szellemi sötétséget és a fizikai szenvedést.
A reménytelenséget és irgalmatlanságot. Eredeti önmagukból kifordult emberek százezrei, milliói vergődtek a félelem és önzés ördögi csapdájában. Az Isten Fiának kellett testben emberként megszületnie, hogy élete példájával, tanításával bemutassa azt az Embert, aki a természeten való uralkodást az embert szeretésben valósította meg!

Józan ésszel szinte felfoghatatlan, hogy mi értelme van a természeten, a földön való uralkodásnak, ha az nem az egymást szeretésben van megvalósítva.
Mi értelme van az olajmezők birtokosainak mérhetetlen gazdagságának, ha mellette milliók halnak éhen?
Mi értelme a természet mérhetetlen kincseinek, ha azt a nélkülözők aratják és az amúgy is gazdagok vagyonát gyarapítják.
Ez lenne a racionális gondolkodás?

Jézus soha senkitől nem vett el semmit! Mégis végtelen gazdag volt, hiszen az Atyalelke, a szeretet lakozott benne: "az ÚR Szelleme (van) rajtam," (Lk. 4-18.)
Ez a Szeretet nem vett, csak adott!
Adta az Isten Lelkének békéjét: "az én békémet adom nektek," (Jn. 14-27.)

Adta a Szeretetét: "(úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn. 15-12.)

Adta a tanítását: "azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek, Szellem és élet."
(Jn. 6-63.)

Adta a gyógyítását: "mert amiképpen az Atya életre kelti a halottakat és megeleveníti (élővé teszi) úgy a Fiú is, megeleveníti azokat, akiket akar," (Jn. 5-21.)

Adta az életét: "Ennél nagyobb szeretet senkiben sincs, mintha valaki lelkét adja oda Barátaiért" (Jn. 15-13.)

Ezzel adva hangsúlyt a főparancs pár eddig nem ismert, nem gyakorolt és nem törvényesített oldalára: Az Istent és embert szeretésre!

Jézus a szeretetet nemcsak feladatként, hanem célként is megfogalmazza: "Én vagyok az Út és a való (igaz)ság és az élet," (Jn. 14-6.)
A szeretet rendjében a szeretés feladata egybe esik a szeretéssel, mint céllal, mert "a CÉL-nak a feladata az, hogy tökéletesítse a célba törekvőt." (Hang 2/154.)
Pontosabban: Jézus feladata az, hogy tökéletesítse a Jézus felé igyekvőt! A tökéletesedés útja pedig nem más, mint a gondolkodás átalakítás! Az Isten arcúvá válás! Az a gondolkodás átalakítás, amelynek alapját képezi az, hogy Jézus Krisztusnak adva magam elhiszem, hogy akinek odaadtam magam, annak a szeretetben semmi sem lehetetlen.

Nem lehetetlen az, hogy az érintésével a leprásról letisztuljon a lepra! Az, hogy a süket némából kiparancsolja a démont! Feltámassza a halottat, járjon a vízen,szavával csendesítse el a szelet s a tengert, kenyeret és halat szaporítson, feltámadjon és ha kérik, beleöltözzön a kenyérbe és a borba!

Vissza az oldal tetejére