JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Hol az Igazság?

Gondolkodás-átalakítás > AZ IGAZSÁGRÓL

35/3682.
Kérdező:
HOL AZ IGAZSÁG?
             A sok információ közül, melyik az igaz és melyik a hamis?
HANG: "Kedves Barátaim!
Mérhetetlen sok információ árasztja el ma tudatotokat a tekintetben, hogy honnan jöttetek, miért jöttetek, hová tartotok. A médiák és  különböző előadók szinte versengenek azért, hogy minél érdekesebben tálalják elétek a honnan, miért, hová kérdésekre adott válaszokat. Ugyancsak kapkodhatjátok a fejeteket, ha mindenre reagálni akartok, ha mindent fel akartok mérni, be akartok fogadni.
De ne gondoljátok, hogy ez most van először így az emberiség történetében. Ó nem! Pilátus, aki előtt álltam, s bejelentettem, hogy tanúságot jöttem tenni az igazságról, azért kérdezte szkeptikusan: "Mi az igazság?", mert akkoriban is a sok filozófus, értelmiségi, pontosan azt tette, amit most a médiák, a jelenlegi szónokok, előadók. Mindegyik arról beszélt, hogy ő az igazság bajnoka, és aki reá hallgat, az átveheti tőle, és lenyelheti általa a bölcsek kövét.
Nincs új a Nap alatt. Csak a ruhák, az öltönyök változnak. Az ember marad ugyanaz, csak egy kicsit bonyolultabb környezetben érezheti magát, mint voltak őseik. Ennek oka ma is az ember gondolkodásmódja.
Azok a találmányok, amelyek egyre több embert tesznek feleslegessé a gazdasági termelésben, lehetővé teszik azt is, hogy egyre többen akarják magukat tökéletesíteni az egymást becsapásban. Ez vezet szükségszerűen az egyre komplikáltabb élethez. A komputerek és az általuk vezérelt gépek, robotok, előnyerői lettek a mulandó életnek, és ezeknek
szolgálatában áll az ember! Ott lett szolgává, rabszolgává, ahol úrrá akarta tenni őt az Isten!
Ebből az ördögi körből csak ott és úgy van kiút, ahol az emberek ráébredve istengyermeki méltóságukra,  a szeretetszolgálat vállalásával egyidejűleg, uraivá válnak az ember alatti világnak, és egyszerűségükkel kezdik felszámolni a már szinte átláthatatlan komplikáltságot, tehát egyre értelmesebb élet magvait hintik el! Ez az elvi alapja Isten országának, a szeretet közösségeknek a földön.
Eljöttem közétek. Eljöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról. E tekintetben Köztem és a régi és mostani bölcsek között a nagy különbség az, hogy a bölcsek fölfedeznek bölcsességeket, Én pedig elhoztam nektek, vagy inkább így mondom: Velem elérkezett hozzátok az a
bölcsesség, mely által képesek vagytok rátalálni életetek értelmére, tehát arra, hogy honnan, miért, hová?! Aki befogad Engem, az befogadja az Én békémet, amely elválaszthatatlan útitársa lesz annak, akiben működhetem, akiben kifejthetem az ÖRÖK SZERETET földi mását!
Eljöttem hát közétek, hogy le tudjátok nyelni a bölcsek kövét, vagyis be tudjatok fogadni magatokba Engem. E
lenyelés a szó legszorosabb értelmében megvalósul akkor, amikor az utolsó vacsora emlékezetére magatokba fogadtok Engem. Természetesen itt nincs szó automatikáról. Az ételt sem elég lenyelni! Rá kell álljon szervezetetek, hogy a bevett étel életté váljék bennetek. Ha ez megvan, akkor e táplálkozásnak egészség a következménye. Egészség a félséggel szemben! A rezonancia törvényét be kell tartani!
Aki úgy fogad be Engem kenyér színe alatt, hogy szellemi, lelki igénye, akkor
szervezete által életté válhatok benne, az egészséges lesz, mivel megszűnik benne minden félelem! Azért szűnik meg, mert aki hiszi, hogy Engem fogadott be, annak tudnia kell, hogy nagyobb AZ, aki benne van, mint aki kívüle van (János 1.lev. 4;4)!
Az
igazság megszabadít titeket (János 8;32)! Pontosan ez a megszabadító igazság vagyok Én! Nevem azért megszabadító, lényem azért igazság, mert mindannyian arra vagytok teremtve, ezért jöttetek le a földre, hogy igent mondjatok a Bennem megjelent erkölcsi igazságra, vagyis arra, hogy nem elég tudnotok azt, hogy igazságra vagytok teremtve! Tudnotok kell azt is, hogy ezt az erkölcsi igazságot hogyan kell megélnetek. Ezt Nélkülem soha senki nem találhatta ki, mert mindannyian olyan megterhelt önzéssel jöttetek le a földre, hogy még  a legbölcsebbek is csupán felfedezhettek valamit abból, ami Én vagyok, de nem élhettek le Engem előttetek, javatokra. Ezt egyedül Én voltam képes megtenni. Ezért telt be Velem az idő, ezért érkezett el Velem az Isten országa, ezért mondhattam, hogy maga az életem a tanúság az igazságról, ezrét maradtam itt közöttetek étel formájában is, és ezért mondhattam azt, hogy amikor eljön a Vigasztaló, tehát a Lélek, a Szentszellem, Ő az Enyémből veszi azt, amit napra készen átadhat nektek!
Értsétek meg tehát, értetek jöttem le a földre! Irántatok való szeretetem ezt mondta: Kerül amibe kerül, lehetővé teszem számukra azt, amire teremtődtek. Egyszer volt egy lehetőségük. Azt elrontották. Általam állapotszerű lehetőséget kapnak arra,  hogy megtalálják Bennem boldogságukat!
Csak az talál rá az IGAZSÁGRA, aki RÁM talál. Egyedül Én vagyok az AJTÓ! Senki nem jut az Atyához, csak Énáltalam!
Ha aztán valaki RÁM talált, akkor Tőlem elindulva találkozhat olyan részigazságokkal, amelyeket már tud HOZZÁM igazítani. De fordítva nem megy! Nem az igazság-keresők találnak Rám, hanem az Engem keresők találnak az IGAZSÁGRA! Engem pedig az keres, aki engedi, igényli, hogy Én keressem és találjam meg őt! Tehát nyitott abban az irányban, amelyet szíve szeretete, tehát a két főparancs tartalma felkínál számára.
Csak akkor jársz helyes úton, csak akkor kerülöd ki a földi élet tévútjait, ha ez a mottód: Jézus van, Jézus létezik, Jézussal lehet találkozni, Jézussal akarok találkozni, tudni fogom, hogy Vele találkozom, amikor Vele találkozom, és nem hamis Krisztusokkal, mert olyan nyitottságot teremt bennem a Vele való találkozás az egyre jobb irányában, amely teremtő erőt ad át arra, hogy soha senkinek ne ártsak, hogy mindig mindenkinek megbocsássak és segítsek ott, ahol segíthetek!
Jöjjetek HOZZÁM mindnyájan (Máté 11;28)! Erre kértem és kérek ma is mindenkit! Ne keress magadnak kifogásokat! Ne mondd, hogy nem érsz erre rá! Nincs annál fontosabb életedben, mint az, hogy Velem találkozz már földi életedben. Boldog és örök élete csak annak lesz, aki már itt a földön találkozott Velem! A halál semminek sem kezdete, hanem folytatása valaminek! Folytatása annak az iránynak, amelyet földi éltedben vállaltál! Vagyis, hogy befelé, vagy kifelé indulva akartad megtalálni boldogságodat. Aki kifelé indult és ebben merevült meg, az a halában a külső sötétség birodalmában találja magát. Aki befelé indult, és ebben az irányban maradt hűséges, az a tükör által homályban látás világából eljut az élet világosságába, a világosság életébe!
A múlt kísért benneteket abban a nosztalgiában, amely azt akarja elhitetni veletek, hogy ne akarjatok okosabbak lenni a papoknál.
Valamikor azt mondottam, hogy ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét, és természetesen a papokét is, nem mehettek be a mennyek országába (Máté 5;20)! E kijelentésem ma is érvényes.
Most nagyon vastagon fogalmazok: Akik a legjobban ellene dolgoznak az Én Egyházamban szándékomnak, azok a hatalmukat mindenek felett féltő főpapok, püspökök, tehát az egész hierarchia! Ők legkevésbé segítik Egyházam lelki fejlődését! Természetesen élükön a magát egyedül és kizárólag, 'hivatalból' a csalhatatlanság karizmájával ellátott földi helytartómnak tudva, mondva, a római pápával! Ne csodálkozz ezen. Amikor Pétert pápává választottam, ő azonnal csalhatatlannak gondolta magát. Igazolta azzal, hogy azonnal felülbírált Engem. Én, Jézus, kénytelen voltam ördögűzést végezni ezért rajta (Máté 16;18-23)! 
Az, hogy ezek az urak Egyházam fejlődésének kerékkötői, akkor is igaz, ha tele vannak jó szándékkal, és tudatlanságukban mentesülnek a személyi felelősség alól.! Olyasmit akarnak konzerválni, ami lényegéhez az állandó megújulás tartozik. Csak azt hangoztatják, hogy kellenek az engedelmesek, hogy álljon a világ, s hallani sem akarnak arról, hogy ezáltal a fejlődés kerékkötői. Azért hangoztatják annyira az engedelmességet, mert létérdekük, hogy legyenek olyanok, akik fölött feltétlenül uralkodhatnak! (Az igazsághoz tartozik az, hogy a történelemben a főpapok között volt egy-két kivétel, akik igyekeztek Hozzám, Jézushoz igazítani rendeleteiket. Ezek halála után óriási erőfeszítések történtek, hogy nemcsak egykori rendeleteik, de még létük is kiiktatódjék az emberek tudatából).
Amint megszűnne a katonaság, ha csak katonatisztekből állna a hadsereg, úgy megszűnne a hierarchia is, ha az Egyház csak főpapokból állna. A hierarchiának tehát létérdeke, hogy legyenek olyanok, akik úgy gondolják, hozzájuk nem, csak főnökeikhez szólhat az ő érdekükben is a jó Isten! Hozzájuk csak akkor szólhat a Jóisten, ha előbb engedélyt kér és kap a hierarchiától. Újra mondom: Az uralkodással a sátán épült be egyházamba!
Egyházamban semmi közöm ahhoz, aminek uralkodás íze, szaga van! Egyházamba beletartoznak a püspökök és a pápa is, de a legkevésbé segítik Egyházamban az Én életem megvalósulását!
Gondoljátok csak meg! Amikor egy főpap megjelenik valahol, hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét, tehát közölje a Szentlelket. Mi történik ott? Mihelyt ez megtörtént, legkevesebb kilencven százaléka a megbérmáltaknak már feléje sem néz a templomnak, és az Én szentségi jelenlétemnek! S mindennek ellenére, még véletlenül sem jut eszükbe, hogy hátha nem is a Szentlelket közvetítették?! Ha valaki kezd gondolkodni, akkor arra a következtetésre jut, hogy vagy nem ösztönöz a Szentlélek a szentmisére járásra, vagy nem a Szentlelket kapták a bérmálkozáskor a megbérmáltak.
Gondoljátok csak  meg! Ha egy rendszer vagy személy csalhatatlannak tudja magát, akkor az már eleve, hivatalból párbeszédképtelen, elhatárolja magát a tanulástól, mivel értelmetlen számára ez, ha egyszer csalhatatlan. Nem vonható felelősségre sem, tehát nyugodtan felelőtlenkedhet, mivel ő csalhatatlan. Egyházam hatalmasai ilyennek tudják magukat! Még soha nem fordult elő, hogy bűnbánatot tartottak volna olyan értelemben, hogy lemondtak volna csalhatatlansági elképzelésekről, uralkodási ambícióikról! Legjobb esetben az fordulhat elő, hogy valamelyik főpap, egy-két évszázad elteltével bevallja, hogy egyik elődje, olykor nem az evangélium szellemében járt el. Olyan nem történhet, hogy ő esetleg olykor nem az evangélium szellemében járna el. Talán majd párszáz év múlva sülhet csak ki e turpiság.
Amikor emberként jártam közöttetek, akkor ennek a társaságnak ezt mondtam: "Ti az ördög atyától valók vagytok!" Ez áll ma is! Mindaz, aki Elém helyez bármilyen intézményt, az nem Tőlem van! Az pedig kifejezetten sátáni propaganda, hogy éppen uralkodás által akar valaki Nekem életteret biztosítani. Nekem az biztosítja az életteret, ha engednek Engem szabadon működni bennetek, és nem az, ha felülről, a hatalmasok által kiötölt törvényekkel, rendeltekkel akarják Nekem előírni, hogy hogyan és miképpen működjem, hogy ők áldásukat adhassák a kedves, engedelmes, a józan gondolkodásról lemondó hívekre!
Mindaz uralkodni akar Rajtam, aki azt mondja, hogy úgy szolgál Engem, hogy csak rajta keresztül nyilvánulhatok meg csalhatatlanul. Az kifejezetten egy ördögi trükk, hogy pontosan ezáltal szolgál Engem. Engem csak az szolgál, aki minden körülmény között lemond az uralkodásról, tehát nem ő szab feltételt a szolgálat vonalán Nekem, hanem engedi, hogy ezt Lelkem végezze el mindenkiben! Nem az engedelmeskedtetés, nem a minősítés, hanem az ÉRVELÉS által!
Ha pedig valaki azzal érvel, hogy ez egyértelmű szubjektívizmus, annak kijelentem, hogy csak szubjektív mennyország van, csak szubjektív Isten van számotokra! Pontosan ezért igaz az, hogy e szó: 
Isten, nem tulajdonfőnév, mivel ahány ember, annyi istenkép!  Kérdésbe csak azt lehet tenni, hogy ez a szubjektív Isten azonos-e az Én szubjektív Istenemmel, vagy sem?! Az Én lábmosó istenképem szöges ellentétben áll a hierarchia által képviselt fejmosó, minősítgető, kiközösítéseket alkalmazó, önmagát mindig az első helyre föltoló viselkedési formával! Gondoljátok meg, miképpen osztogatják e hatalmasok egymásnak a különböző rangokat, címeket, s a kényelmes földi életet biztosító, kevés munkával nagy gazdagságot felkínált plébániákat, állásokat! Gondoljátok meg, hogyan erőltetik rátok saját embereik tiszteletét a különböző tisztelendő és főtisztelendő, stb. megszólításokkal!
Ó drága gyermekeim! Vak vezetőitek olyan világtalan világba vezettek benneteket, melyben a sötétséget kell fénynek nevezni, az értelem fényét el kell oltani, ahol a becsület és tisztesség a protekciónak a függvénye!
De bízzatok! Igaz, hogy nem lehet sorsotok különb az Én sorsomnál, de nem a földi életé az utolsó szó! A
versenyzőknek nem a fogadók osszák ki az érmeket. Ha pedig a fogadók teret adnak a megtévesztés szellemének, akkor biztos, hogy legtöbben közülük VESZTESKÉNT hagyják el a pályát! Ez történik az Én Egyházam küzdőterén! A díjkiosztó Én vagyok, s a nagy tömeg pedig, ha nem vállalja az Általam megkívánt gondolkodásátalakítást, akkor a megtévesztés szellemére hallgatva voksát azokra teszi, akik a földi életben az  első helyek megszerzésén fáradoztak, s akik a díjkiosztáskor még csak dobogó-közelbe sem kerülhetnek!
Az Én lelkem a szabadság lelke (2. Kor. 3;17)!
Újra mondom: Bízzatok! Ha szívetekkel Hozzám tartoztok, akkor az Egyházamban beépült sátáni hierarchia sem árthat nektek! Csak maguknak árthatnak! Ti mindenképpen csak nyerhettek! Ez  a MEGVÁLTÁS! Az a MEGVÁLTOTT, aki a szív szemével rálát arra, hogy ő csak jól járhat, ha Isten gyermekének tudhatja magát. Az a MEGVÁLTOTT, aki egyre jobban megéli azt, hogy többet ér a verebeknél! Ezt most hitben kell hordanotok. El kell hinnetek, hogy Én legyőztem a világot. Tudom, nem könnyű ez. Nem könnyű hinni egy kereszten vergődő, haldokló embernek akkor sem, ha ő Isten Fiának mondja magát!
Még föltámadásom tudata sem elég arra, hogy elérjétek azt a lehető legnagyobb boldogságot a földön, amit szívbékének lehet nevezni. Szükséges a Velem való kapcsolat MEGTAPASZTALÁSÁRA! Amint szükséges volt az mindenkor a mindenkori tanítványaimnak. Engem megtapasztalás nélkül, nem lehet tanúskodni Rólam. A főpapok ezért nem tudnak Rólam tanúskodni, mert nem Engem, hanem egy hatalmi szervezetet tapasztaltak meg, s így csak arról, annak dicsőségéről tudnak tanúskodni. De enyéimnek tudniuk kell, hogy a mulandó dicsőség akkor is mulandó dicsőség, ha azt pápai tiarával a fején képviseli valaki. Nagyon a feledés homályába süllyedt egyik gyermekemnek az a jelképes cselekedete, amikor szegényes köpenyét terítette rá az egyik haldokló főpap  vacogó testére!
Én, Jézus, csak az alázatos lelkeket tudom szívemre ölelni. Azt tudnotok kell, hogy nem az az alázatos, akik gyakran köpködi magát, hanem az, aki a meglátott jóért minden gyalázatot vállal, s közben mindig nyitott a jobb irányában. De ez a bizonyos jobb, nem valami parancs által születik, hanem érvek alapján.
Megáldalak benneteket, hogy az Általam, Jézus által elmondott és bemutatott szeretetet mindig igazságban, és az igazságot pedig mindig szeretetben tudjátok megélni és továbbadni."



Vissza az oldal tetejére




FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2021.10.24.-én.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe