Főmenü:
TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei. > Kézikönyv -írta Szabó János
6.fejezet: Bárány, kenyér, bor.
Fel kell tennünk a kérdést: miért éppen bárány? Miért nem kecskegida vagy éppen galambfióka?
A válasz Jézus Törvényt beteljesítésében rejlik. Nem akármilyen bárányként jött Jézus a farkasok közé, hanem pászkabárányként!
Jézus maga utal Mózes elrendeléseinek meg nem értettségére: "ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert én rólam írt ő," (Jn. 5-46.)
Mózes az Isten Egyiptomból való szabadításának emlék ünnepére rendelte el mindenzsidó számára, egy hibátlan bárány elfogyasztását. A bárány elkészítésénél pedig: "annak csontját meg ne törjék" (Móz. IV. 9-12.)
A pászka elrendelése az ÚR külső ellenségtől való megszabadítását volt hivatva megünnepelni. Jézus a belső ellenségtől való megszabadítóul jött. Bárányként jött, hogy ahogy a pászka ünnepen megeszik a bárányt, az egyiptomi fogságból való szabadulást felelevenítve, úgy egyék az Ő bárány testét kenyérként és igyák a vérét borként az ördögtől való belső szabadulást felelevenítve!
Aki nem fogadja be, nem építi be Jézust a tanításán, az Igén keresztül úgy, ahogy a test befogadja, beépíti a pászka bárányt, azt Jézus nem tudja a kenyérbe és borba öltözött testén keresztül éltetni. Nem, mert az ember számára Jézuson kívül
nincs élet! Jézus erről így tanított: "Én vagyok az út és való (igaz)ság és az élet,"(Jn. 14-6.). Nincs Jézus nélküli boldogság, csak boldogtalanság. Jézus nélkül nincs Isten Országa, csak a sátán birodalma.
Ahhoz, hogy az embernek örök élete legyen, Jézust kell befogadnia, Jézust kell testi-lelki valóságában megennie, meginnia, mert az igazi valóság Jézus valósága!
Jézus az utolsó vacsorán elmondott mondataival nem alapított új szertartást. Valójában nem mondott többet, mint amit korábban a Mózesi törvény értelmezésénél megfogalmazott: "a régieknek megmondták: ne gyilkolj! Aki pedig gyilkol, méltó rá,
hogy ítélőszék elé állítsák (kerüljön).
Én pedig azt mondom nektek: mindenki aki haragot tart testvérével, ítéletet érdemel," (Mt. 5-21,22.)
Az utolsó vacsorán Jézus azt mondja: Mózes elrendelte nektek, hogy öljétek le a hibátlan bárányt és egyétek meg reggelig, az ÚR egyiptomból való szabadításának emlékére.
Én pedig azt mondom nektek: megáldom a kenyeret és a bort, mert ez az én testem és ez az én vérem. Ezen az estén ezt is egyétek és igyátok a sátán rabságából való szabadítás emlékére.
A bárányt, egyétek az Egyiptomból való szabadulás emlékére!
A testemet és véremet egyétek és igyátok az Én szabadításom emlékére!
"Ezt tegyétek az Én emlékezetemre." (Lk. 22-19.)