JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


A médium kérdez

Gondolkodás-átalakítás > AZ IGAZSÁGRÓL

35/3683.
Kérdező:
            Maga a médium.

PÁRBESZÉDIMA.
Uram! Köszönöm, hogy lehetővé teszed számomra azt, hogy szólhatok Hozzád! Igen. Imádkozni annyit jelent, hogy lelkemet Hozzád emelhetem. Minden szellemi lény, tehát én is képes vagyok erre. Tudom, nem elég e képességet egyszerűen tudomásul venni. Ez a képességem a Te legnagyobb ajándékod számomra, mert minden gondolat nem csupán valami mondanivalót közöl, hanem közösséget is formál azzal, akivel közli gondolatát. Ezért kell, hogy imádságomban érintselek is Téged, és így erőt, bizalmat, tisztánlátást tudj oltani belém. Tehát szükséges számomra az, hogy ne csak én szóljak Hozzád,  és így értselek Téged, hanem Te is szólj hozzám! A Te szavad mindig teremtő erőt is hordoz! E közös kettős érintés fontosabb a szavaknál! Ez áraszt el olyan bizonyossággal, amelyet semmiféle szép szavakkal kifejezni nem tudok, mert nem is lehet. Ez azt jelenti, hogy átléptem az igazi VALÓSÁG talajára. Igen, mert a földön, ezen a minden mulandó, anyagi létezőnek helyén, csak árnyékok vannak ahhoz képest, ami a VALÓSÁG!
"Gyermekem! Általam, Velem és Bennem! Ez a te életed. Ami nem ez, az nem élet!" Ezt természetesen mindenkiről elmondhatom!"
Uram! Az optimizmusról s a pozitív gondolkodásról mondj valamit.
"Gyermekem! Az optimista a jövőbe tekintve, reménytelinek gondolja az elkövetkezendőket. A pozitív módon gondolkodó pedig a jelent éli meg olyannak, amiért érdemes volt megszületnie. Az optimista tud lelkesíteni. A pozitív gondolkodó a 'hazataláltság' örömét hordozza magában.
Optimista lehet bármilyen szellemi irányhoz tartozó, fizikai erővel uralomra törő terrorista is. Pozitív gondolkodó csak hívő ember lehet.
Természetesen a pozitív gondolkodó is részben reményből él, de e reményének horgonyát nem a jövőbe veti, hanem a jelenben megélt kapcsolatát Velem, képes állandósítani önmagában. Tehát abban az Istenben remél a jövőt illetően is, aki már itt és most, a jelenben biztosítja számára azt a szívbékét, amelyet sem megadni, sem elvenni tőle senki nem képes. Ez részéről tudatos elfogadása az Én jelenlétemnek benne. Ezért inkább hitből élésnek, mint reményből élésnek lehet mondani, mert ilyen értelemben a hit nem más, mint erőm tudatos jelenléte bennetek.
            Aki elhiszi azt, hogy Én, Jézus, benne élek, az szükségszerűen pozitív gondolkodó. Az ilyen lelket nem alkata teszi nyugodttá, hanem a Velem való élő kapcsolat. Az ilyen lélek akkor is hálát tud adni, amikor a világ fiai, bármilyen optimistán is látván a jövőt, háborognak a jelen miatt. Ugyanakkor óvatosak olyankor, amikor a világ fiai nagy örvendezésben vannak.
            Amikor arra szólítottalak fel benneteket, hogy betelt az idő, alakítsátok át gondolkodásotokat (Márk 1;15), akkor végeredményben azt jelentettem be, hogy eljött az emberiség történetében az a pillanat, amikor kivétel nélkül minden ember képes pozitív gondolkodóvá válni. Igen, mert ennek a lelki állapotnak Én, az emberiség történelmébe belépett Jézus vagyok a kikezdhetetlenül, letagadhatatlanul, megmásíthatatlanul, megszüntethetetlenül szilárd alapja! Ez tehát nem egyesek kiváltsága, hanem a Velem, Jézussal való élő kapcsolat természetes velejárója! Ezért mondhattam boldogoknak még a szomorkodókat, a sírókat, az üldözötteket, a rágalmazottakat is (lásd 'hegyi beszéd!'), tehát azokat is, akiknek a világ szemében boldogtalanoknak kellene lenniük! Ezért kell nem nektek kérni Tőlem, hanem Nekem kérni tőletek a hitet, vagyis azt, hogy tudatosítsátok magatokban az Én jelenlétemet!"
Uram! Mi az oka annak, hogy bár hiszünk Benned, mégsem érezzük jól magunkat?
"Gyermekem! Először is nem Bennem hisztek, hanem abban az elképzelésetekben, amit Rólam kialakított bennetek az önző, uralkodni vágyó természetetek. Ti abban hisztek makacsul, hogy csipkerózsika álmot álmodhattok Általam abban a földi pokolban, ahol állapotszerű harc folyok üdvösségetekért, s majd a halál angyalának 'csókja' a mennyek országában ébreszt fel benneteket.
Ti abban hisztek, hogy segíteni tudok nektek abban, hogy nyugodt szívvel tudjátok eltakarni a mulandósággal az örök értékeket.
Abban hisztek, hogy segíteni tudlak és foglak benneteket egy olyan elbódulásban, amely a jelen megszentelése helyett, törekvésetek irányát valami távoli jövő délibábja igézetébe helyezi, hogy ettől erőt, reményt kapjatok a jelen küzdelmeinek kikerülésére.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Engem nem a jövő szépre sminkelt világában kell keresnetek, hanem a napi küzdelmek kihívásaiban, mert álmaitokat csak ti akarjátok színessé tenni, holott Én, Jézus, nem vágyaitokhoz, nem álmaitokhoz, hanem a napi feladataitok felvállalásához és elvégzéséhez adom kegyelmemet, erőmet, segítségemet. Isten, aki egylényegű Velem, ma is úgy mutatkozhat be nektek, mint ahogy annak idején Mózesnek. Isten ma is az, aki VAN! És nem az, aki volt, aki lesz!
Feltétlenül jól kell 'éreznie' magát annak, akiben él az a meggyőződés, hogy Bennem hazatalált. Igen, mert átél valamit abból, hogy Isten előbb szerette őt, előbb kereste őt, mint ő Istent. Az elveszett bárány bégetése nem amiatt szűnik meg, mert valami nagy tettet hajtott végre, hanem amiatt, mert Én, a Jó Pásztor rátaláltam. Imáitokban nem mellékes hát, megéltek-e valamit abból, hogy egymásra találtunk."
Uram! Köszönöm, hogy kerestél és megtaláltál!



Vissza az oldal tetejére





FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2021.10.24.-én.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe