JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Prédikáció
Mk. 1;7,-11,

 

 
Kedves Testvéreim!
 
Nemrég történt, hogy közösségben való tanulásunk alkalmával, a Hang más nyelvre való fordításának tárgyában fejtettük ki nézetkülönbségeinket.
Az egyik érvelés így hangzott: vajon hogyan ülhetnénk ma itt, ha annak idején nem fordították volna le az Újszövetséget görögből latinra, majd pedig magyarra, és hasonlóképp a világ minden nyelvére.
 
Mindez azért kerül most terítékre, mert ez az érvelés rendkívül szorosan összefügg a mai evangéliumi igerészünk tartalmával. Jézusnak az evangéliumi fordítások szerinti megkeresztelkedésével.
 
Azért mondok megkeresztelkedést, mert az 1971-ben megjelent Vida Sándor féle fordításon kívül, az összes napjainkig megjelent Biblia, szinte kivétel nélkül Jézus megkeresztelkedésének írja Jézus János általi vízbemerítését.
 
Egyet-kettőt megemlítenék:
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerinti 2009. évre szóló Direktórium a mai szentmisét "Urunk megkeresztelkedése" ünnepének nevezi.
Az 1991-es Szent István Társulat kiadásában megjelent Biblia a Márk 1;9-ben azt írja: "eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal."
Az 1930 körül Palladis RT. kiadásában megjelent Biblia azt írja: "eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelé őt János" (Mk. 1;9,).
Ugyanígy fogalmaz az 1997-ben Szent Jeromos Bibliatársulat által kiadott Szentírás, nem beszélve az 1590-ben készült első magyar nyelvű Károli Bibliáról.
 
De mi is a bajunk ezzel a kereszteléssel? Mi a problémánk a bemerítést szinte egyöntetűen keresztelésnek mondott átértelmezéssel?
A "Bibliai nevek és fogalmak" c. könyv a keresztség címszó alatt a következőket írja: A "keresztség" vagy "alámerítés" héber megfelelőjével először Mózes tisztulási törvényei közt találkozunk.            (2 Móz. 30;17,-21, 3Móz. 11;25,)
 
Ez azt jelenti, hogy a kialakult kereszténység tanítása minden ószövetségi bemerítést, szertartást - pl.:"Mielőtt belépnek a találkozás sátrába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak" (2Móz. 30;20,) - a keresztelés tartalmával azonosít.
Olyannyira, hogy ugyanezen könyv, ugyanezen címszava alatt azt állítja, hogy: "A zsidók megkeresztelték a pogányokat, akik zsidó hitre akartak térni."
Ezek szerint nem bemerítették őket a zsidó hitre, hanem megkeresztelték őket a zsidó hitre.
 
Ugyanakkor ugyanez a Bibliai nevek és fogalmak szótára azt írja a kereszténységről:"A fogalom alkotója Ígnatius volt, a második század első felében."
 
Az 1968-ban kiadott Kislexikon a keresztelés címszó alatt ezt írja: "keresztény vallási szertartás."
Ennek alapján valahogy úgy néz ki, hogy a keresztény vallási szertartás előbb volt, mint a kereszténység.
Ez pedig ostobaság!
Annak ellenére ostobaság, hogy szinte nyomon követhető az, ahogy minden keresztény vallás arra törekszik, hogy a hívek fejébe belesulykolja azt, hogy János vízbemerítése által Jézus kereszténnyé lett.
 
A nagy kérdés az, hogy vajon a bibliafordítások által Keresztelővé lett Jánost vajon ki keresztelte meg?
Vajon hogyan és mi módon keresztelheti meg az egyik zsidó a másikat?
 
Magáról a keresztelkedésről a keresztény tanítás szerint azt is tudni kell, hogy a keresztség hatására a megkeresztelt (rendszerint gyermek) megtisztul az eredeti bűntől, és az egyház tagjává válik.
Ennek nyilvánvalóan igaznak kellene lennie Keresztelő Jánosra is és Jézusra is. Akkor is, ha a keresztény egyháznak még se híre, se hamva.
 
 
Tesvéreim!
Magától adódik a kérdés, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a keresztény egyházak szertartását, a keresztelést, Jánosra és Jézusra is minden bibliafordítás ennyire következetesen alkalmazza.
 
A korábban már idézett "Bibliai nevek és fogalmak szótára" ebben is útmutatást ad, mert Pál tanításával érvel.
Azt mondja:"A megkeresztelendő személy, aki újonnan születése által Krisztus testének a Gyülekezetnek tagjává lett," (1Kor. 12;13,).
A keresztelés mint szertartás, a megkeresztelt személyt annak a gyülekezetnek a tagjává tette, "amelynek első gyülekezetei az I.sz. I. század közepe táján keletkeztek Palesztínában, amelyek a Páli fordulat kapcsán egyházzá szerveződtek." - írta Gecse Gusztáv az 1973-ban megjelent Vallástörténeti Kislexikonban.
Abba már nem is érdemes belemenni, hogy miképp keresztelkedhetett meg Jézus, ha a Gecse Gusztáv által tolmácsolt keresztség, "emlékezés arra, hogy amint a víz lemossa a test szennyét, úgy Jézus Krisztus vére lemossa a lélek szennyét."
A lényeg az, hogy valmiképp Jézusból keresztény Isten legyen!
Mi több, úgy legyen keresztény Isten, hogy aki ebbe a közösségbe tér meg, arra azt lehessen mondani, hogy:"ti pedig Krisztus teste vagytok és tagja részenként." (Pál 1Kor. 12;27,)
 
Szemmel látható és nyomon követhető az, hogy amint létrejön és megerősödik a megkeresztelt Jézus egyháza, ez az egyház úgy távolodik el Jézus zsidóságától. De nemcsak eltávolodik, hanem tudatosan ellene is fordul. De nemcsak Jézusnak a zsidósághoz való küldése ellen fordul, hanem az egész zsidóság ellen is.
 
Ezek után vajon hogyan és mi módon lehetne másképp értelmezni e fordítási ferdítések célját, mint úgy, hogy a Názáreti Jézust úgy hirdessék, mint egy európai katolikus Istent, akit a zsidók feszítettek keresztre.
Azt, hogy ez az állítás nem a fantázia terméke, a történelem bizonyította.
 
Bizonyította, hiszen az első zsidó gettókat a mai Olaszország területén levő városokban hozták létre már a középkorban. Ezek a gettók csak a 19-dik században szüntek meg.
Bibó István a "Zsidókérdés Magyarországon 1944 után" c. művében e tárgyban ezt írja:"Az egyik igen elterjedt magyarázat szerint az antiszemitizmus gyökere a zsidókkal szemben kialakult középkori, vakbuzgó előítélet, mely Jézus megfeszítését tulajdonítván nekik, ezenfelül is mindenféle babonás vádakkal illette őket; az antiszemitizmus tehát mai, világi formájában is lényegileg ennek a középkori előítéletnek a leszármazója."
Bibó István mindezt a Jézus Krisztus születését követő 1948-dik esztendőben írta.
 
A kérdés az, hogy a keresztény egyházak vajon ugyanúgy találtak-e volna elvi alapot a tevékenységükre, tanításukra, ha az Újszövetségi fordítások nem keresztelésnek, hanem a szöveghűségnek megfelelően bemerítkezésnek mondják, a zsidó hagyományokban gyökeredző, alámerüléssel lepecsételt bűnbánatot.
Nyilvánvalóan azonnal új megvilágításba kerülne Jézus bemerítkezése, hiszen Ő azt mondta magáról, hogy:"jön a világ fejedelme, és bennem nincs semmije." (Jn. 14;30,)
 
Kedves Testvéreim!
Bizony jelentéktelennek látszik abból az úgynevezett jószándékból eredő változtatás, amely a bemerítés és bemerülés minden szóhasználatát keresztelésre fordította. Mégis az látszik igazolódni, hogy ennek az aprónak tűnő változtatásnak (mondhatni fordítási hamisításnak) a zsidó népre az évszázadokon keresztüli üldöztetés és szenvedés a kihatása.
 
Ezek után nézzük meg, hogy mi is az értelme az eredeti szövegben levő bemerítésnek.
Márk evangélista Bemerítő Jánosról azt írja:"hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést, a bűnök megbocsájtása végett." (Mk. 1;4,)
"és kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálembeliek mindnyájan, és bemerítkeztek általa a Jordán folyamában miközben megvallották bűneiket." (Mk. 1;5,)
 
Keresztelő János vízbemerítése nem hozott létre semmiféle közösséget, csak azt tette, amit a "kiáltó hang"-nak, az Isten követének, Jézus útja előkészítőjének tennie kellett.
A Jordán vizébe való bemerítkezés által Izraelben senki sem lett keresztény, csak arról tett tanúbizonyságot, hogy hallgat a prófétára, Bemerítő Jánosra, a Messiás eljövetelét hirdető szavára.
Mi több, Bemerítő János pontosan megfogalmazza, hogy az Ő vízbemerítésének Jézus eljövetelében hol a helye, amikor azt mondja:"Nekem van szükségem a Te bemerítésedre." (Mt. 3;14,)
Bemerítő János vízbe merít, és nem Jézus testébe!
"Én vízbe merítelek be titeket" - mondja Bemerítő János Márk evangéliumában - "de Ő majd Szent Szellembe merít be titeket," (Mk. 1;8,)
Igen, Jézus azért jött, hogy a tanításán keresztül Izrael egészét az Isten Lelkébe, a Szent Szellembe merítse.
Ezt Jézus a Márk 1;38,-ban így adta az értésére a tanítványoknak:"menjünk máshová, a közeli városokba, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, mert azért jöttem,"
 
Testvérek!
Bemerítő János vízbemerítése csak a bűnbánat általi felkészítése a Szent Szellembe, tehát a Jézus igéjébe való bemerítkezésnek.
A Jézus által való Szent Szellembe való bemerítkezésnek meg az Általa felkínált Ige befogadása a feltétele.
E kétféle bemerítkezést az evangéliumok alapján semmiképp sem lehet sem összekeverni, sem összetéveszteni.
Az, hogy ez mégis megtörtént, és megtörténik folyamatosan, az annak az eredménye, hogy mindenki, aki nem gondolkodik az evangéliumi Jézussal azonos értékrendben, az bizony átértelmezi az Isten minden Igéjét a maga nyelvére.
Ez azt is jelenti, hogy mindenki, akivel nem vagyunk erkölcsileg azonos értékrendben, az minden szavunkat, cselekedetünket lefordítja a saját világának a nyelvezetére. Az önzés nyelvére!
 
Azt, hogy Jézus egy új vallást, egy új egyházat akart volna, azt semmi, de semmi sem igazolja.
 
Mi több! Amikor a tömeg Jézus tanításán megbotránkozva, Neki hátat fordítva elmegy, a tizenkét tanítványától azt kérdezi:"talán ti is el akartok menni?"
(Jn. 6;67,)
       
Igen, mert Jézus nem az egyházak, hanem az evangéliumok által kinyilatkoztatott Isten.
Jézus Istensége a Földön nem a Pál által kitalált közösségekben megvalósuló kéz, láb, fej, amibe az ember a keresztség által kerülhet.
 
A Hang minderről az 1/76-os levelében ezt tanítja:"Attól még senki sem lett keresztény, hogy megkeresztelkedett.", mert "Kereszténnyé senki sem válik szertartások által, csak olyan magatartás melletti döntés által, amelyben Én nem egy leszek az életében a sok között, hanem abszolút ELSŐ." (2/156)
Ebben "még az sem elég ha valaki vállalja a gondolkodás-átalakítást, döntően fontos az, hogy ezt sohase hagyja abba az, aki vállalta."
       
       
Testvéreim!
Az, akinek Jézus az első az életében, az rendszeresen foglalkozik azzal, hogy mit és miért mondott, tett, tanított Jézus az evangéliumaiban.
Az nem akad fenn azon, hogy az Isten Fia testben zsidónak született a világba.
Az tudja, hogy nem az a legborzalmasabb, hogy Jézus a kereszten végezte, hanem az, hogy azóta sem volt képes az evilág szívébe kerülni az Isten igéje.
Jézus a kereszténység lélektani alapértelmezését, a zsidóságnak címzett bűnét, a keresztrefeszítést, még a kereszten megbocsátotta.
Megbocsátotta, mert azt, hogy az élő szeretetet nem lehet megölni, a feltámadásával igazolta.
       
Testvérek!
Mi ennek a feltámadásnak örüljünk!
Annak örüljünk, hogy a Hang tanításának befogadása a Szent Szellembe való bemerítés áldása.
Igen, mert Jézus azért szólalt meg a Hang-ban, "hogy aki az én szavamat hallja és hisz annak aki engem küldött, korszakra szóló élete van és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe." (Jn. 5;24,)
 

       

A Földön lévő Égi Békébe!

 
 
 

Ámen
 

                                                                 

                                                                     Szabó János

Vissza az odal tetejére