Versek.
Tanítványok > Közösségünk lelki kincsei.
Váratlanul
A minap megütötte
Egy mondat a fülem.
Szívemig sétált, leült,
Helyet foglalt bennem.
A gondolat fonalát
Lassan kibontotta,
Ismerős érveit
Az asztalra pakolta.
Nem szólva, csendesen
Szépen melléültem,
Tétován babrált csak
Asztalon a kezem.
Elgondolkodtam:
Hogyan is lehet
Sorsomnak keríteni
Ilyen nagy feneket?
Nem figyelve, elfeledve
A belső Hang-ot,
Hunyt szemmel remélni
A felkelő Napot.
Míg a minap megütötte
Egy mondat a fülem,
Váratlanul szólt:
Csak hinned kell Bennem!
Szabó János
*******************************
Döntő kérdés
(Jn. 6-26….67.)
Csak a hátukat látta,
Ahogy feldúltan elmentek.
Szájukban a tegnapi kenyér íze,
A miért Jézust követve ide is eljöttek.
Jöttek várni a gazdagabb falatot,
S érte királlyá kenni a nabít,
Reggel van, a tömeg éhes,
A cirkusz még várhat egy kicsit.
Tanítvány és nem tanítvány,
Szinte futottak lábaik.
A felkavart por elfojtotta
Zúgolódó szavaik:
Méghogy együk a testét!
Mikor van nekünk Istenünk!
Templom, Törvény és hagyomány,
Mit igaz hitünk ad nekünk!
Méghogy igyuk a vérét,
Mely életet adna nekem?
Különben is nem Lévita,
Hogy papként kéne tisztelnem!
Különben is, ki kente fel?
Ki kérte szavait?
Honnan veszi tanítását,
Érthetetlen mondatait?
Honnak veszi a merszet,
Ki beszél bolondokat,
Emlegetve rossz gyümölcsöt,
Báránybőrű farkasokat?
Azt kéri, hogy gondolkodjak,
Alakítsam, ahogy mondja!
Miért nem jó neki a régi,
Hagyományra hagyatkozva?
Egyem testét, igyam vérét!
Mit hord ez itt össze nekem?
Hogy Ő lenne az örök élet?
No de azt már nem!
Lassan ül a zúgolódás,
Csak tizenkettő áll tétován,
Nem tudván, hogy mit gondoljon,
Állnak kérdőn, állnak árván.
Szégyen szülte feszültségben
Jézus feléjük fordulva kérdi,
Arcán a szó mély árkot vág:
Tán ti is el akartok menni?
Szabó János
*******************************
JÉZUS, és az IGE!(Egy kérdés, a Főpapoknak, Farizeusoknak, Véneknek)( Mk. 11:27,-33, Jn.2:14,-16, Lk. 19:45,-48, Mt.21,:12,-13,23,-27,)A helyszín Jeruzsálem, a templom épülete.Most tiszta a szenthely, mertAz állatoktól, kufároktólAz imádság háza Jézus által kiüríttetett.Középen Jézus s körötte a tömeg.Bár hűvös még a reggel,De ez senkit nem érdekel,Hisz tanítja őket a MESTER.Jézus minden szavának súlya van,Minden szava SZENT!A tárgy az Általa elhozott SZERETET!S ennél fontosabb nem lehet.Minden szem Reá szegezett.De az egyik kapu felől zaj,Furcsa csoport közeleg.Megdöbben az ülő sereg.Főpapok, írástudók és a vének,Ilyen korán itt mit keresnek?Talán ők is tanulni jönnek?Nem hinném!Sietve Jézushoz lépnek.S a furcsa csak az, hogy kérdeznek:Milyen felhatalmazással teszel ilyeneket?(hogy a templomból az árusokat, állatokat, pénzváltókat kikergeted)Ki adta ezt a HATALMAT NEKED?Jézus nem lepődik meg. Magában már várta őket.Előbb ÉN is kérdezek, s majd akkor felelek:Válaszoljatok Nekem:János bemerítése, kitől lehetett? (Mk. 1/1-11.)A kérdés igen rájuk nehezedett, mertVolt, akadt ki emlékezett.Emlékezett! A Jordánnál feltett kérdésekre János mit felelt.Segélykiáltó vagyok, készítsétek az ÚR ÚTJÁT, (Lk. 3:3-6, Mt. 3-3,.)Tegyétek egyenessé az ösvényeket!KI közöttetek áll, de még nem ismeritek:Ő majd nem vízbe, hanemSZENTSZELLEMBE merít be titeket!S mert emlékezett, már bánta is, hogy itt lehet!Mert csak kibúvó, hazugság lett a felelet.Mi lehet oka, hogy próbálkozásukMost is csak szorító, szégyenkezés lett?Nem tudták felismerni a Megszabadítót, az Istent,Aki Jézusban a Földre született.Így a sötétség még jobban befedi szívüket,S ácsolni kezdik magukban, hitetlen vakságukbanAz Istennek, a KERESZTET!
Ha csak elolvassuk az evangéliumot, (Mk.11/29-30.) úgy meg nem értjük, csak akkor, ha szavanként kielemezzük. Így ismerhető meg a Földre született ISTEN, és az Általa elhozott IGE!
Minden szónak mélysége van! Ezért van szükség a közösségre.
2011, 09, 24 Kerepeczi Ani