Feri bácsi.
Tanítványok
Dombi Feri bácsiról készült további felvételek elérhetők a youtube-on.
...én csak szerény húrja vagyok annak a gitárnak, amelynek rezonáló-doboza és főleg pengetője
A HANG
FERI BÁCSI!
Alacsony, kicsit köpcös alkatú ember volt, akinek a szemében mindig ott bujkált egy kis vidám, huncut csillogás. Nemrég egy fiatal közösségbeli testvérem sóhajtott fel: - Milyen kár, hogy nem ismertem személyesen!
Aki viszont ismerte, beszélhetett vele, gyónhatott nála, netán a közösségeiben tanulhatott tőle, abban kétségkívül mély, kitörölhetetlen nyomot hagyott Jézusnak odaadott karizmatikus személye. Azokban is, akik a köré szerveződött közösség tagjai maradtak, és azokban is, akik nem.
Közösségbeli barátom, aki korábban - mondhatni - bejárta a világ egy részét, hosszabb ideig lakva más kontinensen is, azt mondta Feri bácsiról: - Azok közül, akiket az életem során eddig megismertem, ő volt az egyetlen Jézus által is hitelesített ember.
Mi is örömmel és szívesen emlékezünk simogató, szeretetteljes, bölcs szavaira, és nem feledjük kemény, egyértelmű, szenvedélytől fűtött korholásait sem.
A pénz nem érdekelte!
Tizenkétezer forintos nyugdíjából és a testvérek adományaiból élt rendkívül szerényen. Önmagának szinte soha nem vett semmit. Ha a testvérek többet adtak, akkor azt azonnal küldte Indiába, az éhezőknek.
Tíz éven keresztül voltam a legszűkebb közösségének a tagja, és én, aki korábban évtizedeken keresztül idegenkedtem mindenféle paptól, elkötelezett és lelkes tanulója lettem. Korábban el sem hittem volna, hogy ilyen pap is létezik a világon!
Valószínűleg Jézus is így gondolta, mert 1993. február 15-én, egy hétfői napon, hallható módon megszólalt benne.
Feri bácsi ekkor már 65 éves volt. Nyugdíjas lelkészként, évenként meghosszabbított engedéllyel Inárcson tevékenykedett.
Életének meghatározó eseményei, Jézust látásához, tanításához való hűséges ragaszkodása nem tette őt elfogadottá és elismertté. A hőn szeretett egyházában, a Római Katolikus Anyaszentegyházában sem, és később a szűkebb testvéri közösségében, a Bokor bázisközösségben sem.
Tornatanárnak készült, amikor az iskolából a kollégiumba menet egy parkban megjelent előtte Jézus Krisztus, és arra kérte, hogy legyen pap. Nem akart pap lenni.
Kitartóan kellett Jézusnak kérnie őt, mire beadta a derekát, és jelentkezett az iskola hittantanáránál. Elképzelhetjük, hogy mekkorát nézhetett az a paptanár, hiszen az egész iskolában egyedül ez az országos ifjúsági boksz bajnok, a Dombi állt bukásra hittanból.
1976. október 4-én részesült Lélekkeresztségben.
E Lélekkeresztségben a 22 éves papi pályafutása lelki mérlegében azt élte meg, hogy mennyire akadálya annak, hogy célhoz érhessenek Jézus ajándékai benne.
Bulányi Gyurka bácsi mesélte, hogy egy falusi plébánián volt hosszabb ideig vendége Feri bácsinak, amikor miseidő alatt a templomból kihallatszó hangos kiabálásra lett figyelmes. Bement, és elképedve látta, hogy - a teljesen üres padsorok miatt - Feri bácsi az oltár előtt fel s alá rohangálva kiabálva perlekedett Jézussal. Nyilván kérdőre vonta az Istent, hogy minek hívta el őt papnak, ha nincs, akinek prédikáljon.
Feri bácsi erre a kérdésére 17 év után kapta meg a választ Istentől. Akkor, amikor megszólalt benne a Hang!
Feri bácsit hatvan éves korában nyugdíjba küldte az egyháza, s a feszítő paphiány ellenére sem tartott igényt a további szolgálataira. Ekkor ment Medjugorjéba, ahol három hónapot töltött azzal, hogy magyar csoportokat vitt végig a kis és a nagy hegy stációin.
Egy alkalommal már lefelé ereszkedtek a rendkívül sziklás és meredek úton, amikor kibicsaklott a lába, elesett, és szilánkos törést szenvedett a bokáján. Még aznap több orvos megállapította, hogy ebből többé nem lesz láb.
Aznap este paptársai fogták Feri bácsit, és a sötétlilára színeződött s cipónagyságúra dagadt lábával bevitték a jelenések helyszínére, a kápolnába. Amíg a látnokok Mária üzenetét hallgatták, Feri bácsi zsibbadást érzett az addig lázasan lüktető bokájában. Mire odanézett, elakadt a lélegzete, mert a lába teljesen ép és gyógyult volt. Mintha el sem tört volna!
Amikor hazajött, s boldogan mesélte egyházi feletteseinek, szinte senki nem adott hitelt a szavainak.
Hasonlóképp járt Jézusnak azzal az ajándékával, amikor az hallható módon megszólalt benne. Épp az aznapi rózsafüzérimáit végezte, amikor egy kedves, ismerős, de határozott hangot hallott. Arra kérte, hogy most hagyja ezt, és beszélgessenek. Először körülnézett, hogy ki jött be a szobába. Lassan tudatosult benne az újabb megszólítást követően, hogy belülről jön a HANG! Lassan elkezdtek beszélgetni. Kora délutántól másnap reggelig. A HANG szelíden simogatott, türelmesen magyarázott, szeretettel bíztatott, majd Jézus Krisztusként bemutatkozott.
Hát így kezdődött!
Később arra kérte Feri bácsit a HANG, hogy írja le a beszélgetéseiket. Így született meg a HANG-könyvek első kötete.
Jézus a következő kötet megjelentetéséhez már segítséget is küldött. Ebben Jézus már válaszolt a Neki levélben feltett kérdésekre is. A megkezdődött beszélgetés gyümölcse: 43 kötetnyi tanítás Jézustól.
Az ember életének szinte minden kérdését, problémáját felölelő válaszok a megoldásra. Személyre bontottan, és mégis minden emberhez szólóan.
Feri bácsi 2004. május 1-jén éjjel két órakor halt meg, négy éve tartó kideríthetetlen eredetű csuklás következtében.
Szabó János
************
FERI BÁCSI ÜZENETE:
"Itt és most az ISTEN örömében, színről-színre való látásában sem mondhatok mást, mint amikor közöttetek voltam!
JÉZUST kövessétek, tegyétek amit Ő mond! Semmi újat, ami mást tartalmazna, mint az evangéliumok tartalmaznak, ezután sem mondhatok nektek! Rajtatok múlik, hogy mennyire szeretitek és fogadjátok be JÉZUST, és amit tanított általam. Ezután még jobban figyeljetek RÁ! Az ŐT tanulás soha nem érhet véget!
Főleg szeretése nem! JÉZUS szeretése szerint éljetek!
AKI azt mondta:
"Úgy szeressétek egymást, ahogy ÉN szerettelek titeket!"
Drága testvéreim, ŐT kövessétek!
Szerető testvéretek: Feri bácsi"
************